TENGERIMALACWEB.IWK.HU

Tengerimalacok a kertben

Ha nem a lakásban, hanem egy melléképületben helyezzük el tengerimalacainkat, meg kell oldanunk, hogy a hőmérséklet télen se szálljon 10-12 fok alá. A helység jól szellőző és huzatmentes legyen.

A melegebb napokra gondolva kerti kifutót is építhetünk. Itt az állatok kedvükre legelhetnek, és természetes napfény is érheti őket. Vázát készíthetjük fából is, hiszen a tengerimalacok nem rágnak túl elszántan. A legfontosabb, hogy teljesen zárt legyen (fedjük stabil ráccsal), nehogy egy környékbeli macska vagy esetleg más kisragadozó hozzáférhessen állatainkhoz. Amennyiben éjszakára is kint hagyjuk a malacokat, a biztonsági követelményeknek még szigorúbbaknak kell lenniük, hiszen a macskák főként éjjel portyáznak, a felügyelet nélkül hagyott tengerimalac pedig könnyű préda lenne számukra. A kifutót védjük az eső és a szél ellen is. Eső után csak akkor engedjük ki kedvenceinket, amikor a fű és a talaj már felszáradt.

A kifutó egy része mindig árnyékban álljon, hiszen állataink nem tudnak hosszabb ideig a napon tartózkodni; könnyen túlmelegszenek és elpusztulhatnak. A kifutó elhelyezésekor gondoljunk arra is, hogy a nap folyamán más és más területek vannak árnyékban és naponsütésben; ami délelőtt még árnyékos, lehet, hogy délutánra már a tűző napon áll. 
Az igazi kánikulában pedig állataink is jobban érzik magukat a hűvösebb lakásban.

Malacok a szobában, "szelídítés"

Kedvenceinket rendszeresen kiengedhetjük a lakásban, hogy felfedezhessék környezetüket, élményeket gyűjtsenek, és kicsit többet mozoghassanak. A "futtatás" ugyanakkor mindig remek alkalom, hogy foglalkozzunk állatainkkal, jobban megismerjük őket - és ők is jobban megismerhessenek minket. 
Megfelelő előkészítés mellett akár egy teljes szobát vagy az egész lakást is birtokukba vehetik. El kell távolítanunk minden olyan tárgyat, ami veszélyes lehet, ha állataink belerágnak. Ilyen lehet egy elektromos kábel, vagy mérgező szobanövény is. El kell torlaszolnunk minden olyan nyílást, rést, amibe beszorulhatnak, vagy ahonnan nem tudjuk majd kivenni őket. Gondoljunk az egyéb veszélyforrásokra is: minden családtag legyen tisztában azzal, hogy éppen tengerimalacok járnak a lakásban, hiszen egy hirtelen ajtónyitás, egy bútor odébb tolása végzetes következményekkel járhat a malacokra nézve. Figyeljünk arra, hogy az állatok ne juthassanak ki a lakásból, akár pl. az erkélyre, ahonnan esetleg le is eshetnek. Egyéb háziállatainkról se feledkezzünk meg: csak akkor engedjük kutyánkat, macskánkat egy helyiségbe a tengerimalacokkal, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy nem fognak kárt tenni bennük. 
De minden óvintézkedés mellett is csak folyamatos felügyelet mellett engedjük kedvenceinket szabadon járkálni a lakásban!
Ha a lakás "biztosítása" nem oldható meg megnyugtatóan, akkor inkább készítsünk szobai kifutót. A tengerimalacok nem igazán szabaduló-művészek, egyszerűbb anyagokkal is lekeríthetünk egy nagyobb területet számukra. Egy-egy alacsonyabb faléc, kartondoboz vagy kisbútor is a segítségünkre lehet. De lehet készen is kapni erre a célra rácsos paneleket, melyekkel tetszés szerinti helyeket keríthetünk le a lakásból.

Amikor először kiengedjük őket, valószínűleg nem fognak túl bátornak tűnni. Leginkább egy sarokban kuksolnak majd, vagy azon a helyen, ahová először tettük őket. Megkönnyíthetjük a dolgukat, ha nem egy teljesen nyílt terepen kell közlekedniük: kisebb "fedezékeket" tehetünk ki nekik, pl. egyszerű kartondobozokat, melyekre több nyílást vágunk, hogy ki és be közlekedhessenek rajtuk keresztül. Ha a rejtekhelyekbe itt-ott egy falatkát, zöldségfélét teszünk, hamar rá fognak jönni, hogy érdemes felfedező utakra indulni.

Ha ismerjük kedvencünket, észre fogjuk venni a jeleket, amikor "ki kell menniük". Ilyenkor szépen tegyük vissza őket a helyükre, majd dolguk végeztével jöhetnek ismét ki. Akár a szobában is elhelyezhetünk egy alacsonyabb peremű tálcát alomanyaggal töltve, ha szerencsénk van, felismerik majd, és rendszeresen felkeresik.

A tengerimalacok talán a legalkalmasabb kisállatok arra, hogy rendszeresen kézbe vegyük, "szeretgessük" őket. Megfelelő bánásmód mellett nagyon bizalmasak lesznek az emberrel, különösen gazdájukkal szemben. De ne csodálkozzunk azon, hogy a frissen hazavitt, néhány hetes kölyök nagyon fél, nehéz kivenni a helyéről, és ha kézbe veszzük, rúgkapál, visít, és láthatóan nem örül a kapcsolatfelvételnek. Ez teljesen normális. Új helyre került, nincs mellette az anyja, és megszokott társai, minden idegen számára. Időre van szüksége, hogy megismerje új környezetét, a zajokat, a család életritmusát. Ha nincs egyedül, hanem például egy másik kölyök vagy a család idősebb malaca van vele, sokkal hamarabb feloldódik, és felfedező utakra indul ketrecében. De az első egy-két hétben biztosan bizalmatlan lesz, az első néhány napban még az is előfordulhat, hogy csak éjszaka mer táplálkozni. Legyünk türelemmel, de vegyük kézbe minden nap, hogy megszokja, semmi baj nem történik, ha velünk van. Először ne tegyük le a lakásban, mert félelmében el fog bújni, és csak nagy nehézségek árán tudjuk majd ismét megfogni. Mindez pedig felesleges stressznek tenné ki. Inkább csak kézben hordozzuk, vegyük ölbe. Terítsünk alá egy törülközőt, hiszen eleinte nem fogjuk felismerni, amikor visszakéredzkedik a helyére. Csak akkor próbáljuk elengedni a szobában, amikor kézbe és ölbe véve már nem retten meg minden zajra, hanem sokkal inkább érdeklődve figyeli a változásokat.

Ha kedvencünk harapós, vagy esetleg harapósnak bélyegezve került hozzánk, néhány csellel őt is kezessé tehetjük. Legelőször derítsük ki, hogy mi lehet a probléma oka. Sok tengerimalac először véletlenül harap kicsit az őt tartó kézbe, mire az ijedt gazda gyorsan leteszi. A malac ilyenkor persze hamar megtanulja, hogy ha éppen nincs kedve kézben lenni, harapjon, akkor biztosan leteszik. Lehet, hogy első hallásra furcsán hangzik, de a legfontosabb, hogy NE tegyük le a malacot, amelyik harap! A tengerimalacok nem olyan elszántak, hogy folyamatosan, többször is komolyan megharapják az ember kezét. Egy figyelmeztető harapás után többnyire fel is adják. Váltsunk rajta fogást, de ne tegyük le azonnal! Így gyorsan megérti, hogy a harapás nem a megfelelő eszköz a kommunikációra. 
Igen ritkán fordul elő, hogy egy tengerimalac annyira fél, hogy harap, amikor kézbe szeretnénk venni. Ez csak igen szélsőséges és kegyetlen tartási körülmények hatására alakul ki. Ilyen esetekben hagyjunk néhány hetet a feloldódásra, hogy kicsit megismerhesse új helyét, kedveskedjünk neki kedvenc eleségeivel. Próbáljuk rávenni, hogy kézből vegye el a falatokat! Akkor próbáljuk meg rendszeresen kézbe venni, amikor már nagyobb bizalommal közlekedik ketrecbe nyúló kezünk körül.