TENGERIMALACWEB.IWK.HU
Ketrec
A ketrecek műanyag tálcából és fémrácsból állnak. Könnyű kezelni őket, a rács lepattintható (műanyag kapcsok rögzítik), a tálcát egyszerű tisztítani. Mielőtt megvesszük a ketrecet, ellenőrizzük, hogy az ajtók megfelelő méretűek, és jó helyen vannak-e. Kívülről könnyen el kell majd érnünk az etetőt, az itatót, és az állatokat könnyedén ki- és be kell tudni helyeznünk. Jó, ha szénarács is tartozik a felszereléshez. A szénarácsot a ketrec rácsára belülről kell felakasztani, és egy szénaköteget belehelyezni. Az állatok innen falatozhatnak, nem tapossák össze szénájukat. A szénarács kiváló a nagyobb darabokból álló zöldeleség elhelyezésére is.
Ellenőrizzük, hogy a műanyagtálca pereme elég magas, legalább 10 cm-es legyen. A malacok mozgásukkal almot és eleséget szórnak ki, az ennél alacsonyabb perem mellett ez folyamatos probléma lenne.
Üvegterrárium
A legtöbb díszállat-bolt kínál alacsonyabb oldalú, üvegből készült férőhelyeket. Nagy előnyük, hogy jól látszik a bennük tartott állat, nem zavarja rács a szemlélőt. Nem túl drágák, méretre is rendelhetők, így az otthonunk adottságainak legmegfelelőbb méretűt vásárolhatjuk. Hátrányuk, hogy nehezen mozgathatók és törékenyek, így tisztításuk nehézkes lehet. Egyébként könnyen tisztán tarthatók és fertőtleníthetők. A malacok sem tudnak belőlük almot és táplálékot kiszórni.
Az üvegterrárium oldala legalább 25 cm magas legyen. Ennél viszont ne készíttessünk jóval magasabb oldalfalú zárt férőhelyet, mert a szellőzés problematikus lesz. A vizeletből párolgó gázok megrekednek a terrárium alsó rétegeiben - éppen ott, ahol állataink tartózkodnak.
Az üvegterrárium ellen szóló legfőbb érv mégis az, hogy malacaink a környezettől elszigetelve élnek bennük. Az üvegfal számukra nem "átlátható", így minden inger felülről éri őket, amitől sokkal ijedősebbek lesznek, mint a rácsos férőhelyen tartott társaik. Nehezebben integrálódnak a környezet életébe, és életük is sokkal unalmasabban telik. Terráriumokat egymás mellé téve sem tudnak a "szomszédok" kommunikálni, mint a ketrecekben.
Magunk is barkácsolhatunk tengerimalac-férőhelyet, vagy akár asztalossal is készíttethetünk megfelelőt. Akár egy régi bútort, polcot is át lehet alakítani. Ebben az esetben a méretet nem korlátozza az üzletek választéka, és fantáziánkra hagyatkozhatunk. A faanyagot viszont megfelelően szigetelni kell, az alját és az oldalakat néhány centiméteres magasságig belülről borítsuk vízhatlan és könnyen tisztítható anyaggal, például linóleummal. Ebben az esetben a vizelet és a nedves táplálék nem kezdi ki a fát.
A férőhely kiválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy túl nagy hely nem létezik! Körülményeinkhez képest mindig a legnagyobb otthont válasszuk kedvencünknek. Sokan azt hiszik, hogy a tengerimalacok nem igénylik a mozgást, hiszen egész nap egyhelyben ülnek. Tényleg nem sokat mozognak, de csak ha akkora helyre vannak bezsúfolva, ahol megfordulni is alig tudnak! Ha nem mozognak, annak a kis terület vagy az unalom az oka.
A tengerimalacok férőhelye legalább 80-100 cm hosszú legyen, ez két állatnak elegendő. A boltokban sajnos sokszor olyan terráriumot vagy ketrecet kínálnak, ami túlságosan kicsi ahhoz, hogy egy felnőtt tengerimalacnak otthont adjon. Érdemes alaposabban felderíteni a lehetőségeket, mielőtt választunk.