Az örökbe fogadott tengerimalac

Az örökbe fogadásra felkínált malacok múltja többnyire sajnos ismeretlen. Nem tudjuk, mikor, milyen ősöktől születtek. Nem ismerjük egészségüket, szokásaikat sem. Mindemellett próbáljunk meg minél több információhoz jutni attól, aki kínálja vagy átmenetileg befogadta őket: Mennyi idős lehet? Milyen malacokkal volt együtt? Mit evett? Volt-e beteg? Stb, stb...
Az új malacot kezeljük élősködők ellen: fürdessük pl. külső élősködők v. gombák elleni samponnal, használjunk pl. cseppentős szert az esetleges atkák és férgek ellen. Ellenőrizzük, és ha szükséges, vágjuk vissza a karmokat.
Az első egy-két hétben kezdjük el azzal etetni, amit eddig kapott, és csak fokozatosan váltsunk az általunk helyesnek tartott étrendre. Ha szükséges, tanítsuk meg az önitató használatára is. A zöldeleségek körét csak fokozatosan bővítsük, egyszerre csak kis mennyiséggel kínáljuk meg. Ha nem fogad el bizonyos táplálékot, ne essünk kétségbe: saját malacaink előbb-utóbb rá fogják szoktatni az újdonságokra, erre annál több az esély, minél fiatalabb az új jövevény. 
A társítással óvatosan járjunk el, hiszen nem tudjuk, mennyire szocializált malaccal van dolgunk. A kölyökkorától egyedül felnőtt, más malacok társaságától elzárt állatokkal valószínűleg nehéz dolgunk lesz, de megéri, hiszen így megmenthetjük attól, hogy élete végéig egyedül vegetáljon.

Együtt tartás nyúllal: NE!

Népszerű és sajnos nagyon veszélyes következményekkel járó tévedés, hogy a tengerimalac és a nyúl egy ketrecben együtt is tartható. 
Először is: túl nagy a méretkülönbség. Egy nyúl - még ha törpenyúl is - könnyen megsértheti a malacot. Egy-egy, a nyúl számára játékos ugrás vagy rúgás komoly sérüléseket okozhat a másik állatnak. A tengerimalac-kölykök akár gerinctöréssel is végezhetik.
Más a két faj aktivitási ritmusa is: a nyulak hajnalban és szürkületkor a legaktívabbak, míg a malacok óránkénti ritmusban élnek: pihenés, evés, mozgás követi egymást, sokszor egy nap. Az éppen pihenő állatot a másik mozgolódása és játékra invitálása folyamatos stressznek teszi ki. 
Mindketten kolóniában élnek, de a nyulaknak egyenként van járatuk, és csak az egymáshoz legközelebb álló állatok osztoznak - átmenetileg - egy-egy üregen. A malacok csapatban, együtt mozognak és pihennek. A nyulak rendszeresen nyalogatással tisztogatják egymást, a tengerimalacok nem: félnek, és menekülnek a nyulak ezirányú kísérletei elől.
A nőstény-nyulak sokszor lesznek álvemhesek. Ilyenkor fészket építenek, és agresszívan védik azt: a malacok ebből semmit nem érzékelnek, hiszen az ő életükből ez a magatartásforma hiányzik. Nem "tisztelik" a nyulak ilyen igényeit, így azok akár halálra is haraphatják őket. Ha felnőtt nőstények és kölykök is vannak együtt és az anyanyulak pl. tengerimalac-kölyköket akarnak a nyakbőrüknél cipelni, a következmény súlyos lehet. A malacok nem ismerik fel, miről van szó: nem ernyednek el, mint a kisnyulak. Megijednek, mozognak, erősen ficánkolnak, és komoly sérüléseket szenvednek.

Az egy ketrecben tartás eredménye tehát: mindkét állat MAGÁNYOSAN él egymás mellett! Szokásaik és kommunikációjuk annyira eltérő, hogy nem jelenthetnek társat egymás számára.

A közös tartás mégis megoldható, de nem ketrecben: csak ha kellően nagy, több négyzetméteres kifutó áll rendelkezésre. Ilyen helyen több nyúl és több malac tartható együtt. Biztosítsunk sok búvóhelyet, hogy az állatoknak legyen lehetőségük kitérni egymás elől. Lehetőleg inkább kasztrált baknyulakat, ne nőstényeket tartsunk ilyen közösségben. Kísérjük alapos figyelemmel a csapatok életét, és ha indokolt, válasszuk külön a problémás egyedeket.