TENGERIMALACWEB.IWK.HU

Itató

A tengerimalacoknak, ugyanúgy mint a legtöbb állatnak, ivóvízre van szükségük. Folyamatosan legyen előttük víz, hogy bármikor ihassanak. Ha tálban adjuk a vizet, olyan tálat válasszunk, ami nehéz, például fém vagy kerámia, hogy állataink ne tudják fellökni. A tengerimalacok azonban rendetlen állatok, így hamarosan alom, táp, zöldségek, és a legkülönfélébb dolgok fognak a vizestálba kerülni. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha önitiatót használunk. Az önitató műanyag vagy üveg tartály, amiből állataink kis csövön keresztül tudnak inni. Használatát minden probléma nélkül megtanulják, már a néhány napos kölykök is sorban állnak anyjuk után az itatónál! A legfontosabb, hogy az önitató ne csöpögjön (ez sajnos gyakori konstrukciós hiba!). Kérjük meg az eladót, mutassa meg használatát, és ellenőrizzük a csöpögést! A ketrecben úgy helyezzük el, hogy a malacoknak fel kelljen emelni a fejüket, ha inni akarnak. Ha kölykök vannak, természetesen az ő méretükhöz állítsuk be!

Etető

Etetőnek szintén próbáljunk meg feldönthetetlen tálat használni, bár a tengerimalacok igen találékonyak, ha az eleség kiszórásáról van szó. Ma már remek kisméretű kutya- és macskatálakat lehet kapni műanyagból. Ha mániákus rágcsáló kedvencünk, inkább egy kicsi rozsdamentes fémtálat vagy kerámia-etetőt vásároljunk számára. Nagyon praktikusak a tömör üvegből készült, nehéz hamutálak is. 
Lehetőleg ne vegyünk dupla-tálakat: ezek két mélyedéssel rendelkeznek, egyik a víznek, másik a tápnak. Nem praktikusak; gondoljuk csak el: a vizet valószínűleg sokkal gyakrabban kell cserélni, mint a tápot utántölteni, ekkor pedig feleslegesen ki kell szórnunk azt is. Másrészt könnyen víz kerülhet az eleségre, és tápdarabok hullanak majd a víz

Szénarács

Nem kell feltétlenül, a tengerimalacok szeretnek a szénában turkálni és belefeküdni. Elég, ha egyszerűen egy nagy csomóval helyezünk be hozzájuk. A szennyeződött szénát persze ki kell cserélni. Ha hosszúszőrű állatokat tartunk, rendszeresen ellenőrizzük a szőrzetet, és távolítsuk el az esetleg beleakadt szénadarabkákat.

Alom

Alomként legtöbben faforgácsot használnak, pedig más megoldás is kínálkozik. Jól bevált a macskaalmok használata. A macskaalom apró szemű ásványi készítmény, kiváló nedvszívó és szagtalanító. 2-3 cm-es rétegben tegyük a terrárium vagy a tálca aljára. A vásárlásnál tájékozódjunk; ma már számtalan macskaalom kapható, sokféle minőségben. Olyat válasszunk, ami csomósodik, és nem porol. A csomósodás azt jelenti, hogy nedvesség hatására a szemek csomókká állnak össze, majd kiszáradnak, nem pedig egyfajta massza keletkezik, mint az olcsóbb almok esetében. A csomókat azután könnyű eltávolítani az alomból, nem marad hátra nedvesség. A poros macskaalom gyenge minőségű, a szálló por rátelepszik a terrárium üvegére, az állat szőrére, és egyeltalán mindenre a lakásban. 
A macskaalmot nem kell sűrűn cserélni, de ellenőrizzük naponta, és a csomókat távolítsuk el. 
A macskaalom tetejére az állatok kényelme érdekében szórjunk egy vékony réteg faforgácsot, ezt mindig cseréljük, ha beszennyeződött. 
Természetesen a faforgács is jó megoldás, de itt is ügyeljünk arra, hogy minél kevésbé poroljon.

Jól beváltak a különféle növényi részekből, pl. kukoricából készült almok is. 
Ha új vagy ismeretlen almot használunk, kezdetben ellenőrizzük, mennyire nedvszívó, és a tapasztalatok alapján döntsük el, milyen sűrűn szorul majd cserére. Azt is figyeljük, hogy esetleg nem fogyaszt-e belőle kedvencünk túl sokat. Ez főleg a természetes, növényi részekből vagy papírból készült almok esetében okozhat gondot.

Nem tanácsos kizárólag szénát vagy szalmát alomként használni. Ezek az anyagok nem szívják be kellő mértékben a nedvességet, és szagmegkötésük sem megfelelő. A hosszúszőrű állatok szőrébe is könnyen beleakadnak.

Újságpapírt is szoktak még használni, de ezt legfeljebb az alom alá tegyük alátétnek, és csak akkor, ha állataink nem hajlamosak arra, hogy kikaparják és összerágják. Használata megkönnyíti és meggyorsítja majd az elhasználódott alom eltávolítását.

Nincs általános szabály arra, hogy milyen gyakran kell az almot cserélni. Mindig a férőhely nagysága és az állatok létszáma a meghatározó. Általában elegendő a heti csere, de figyeljük állataink helyét, és ha nedvességet tapasztalunk, újítsuk fel az almot.

Egyéb berendezési tárgyak

Fadarabokkal, faágakkal, alacsony (4-5 cm magas) faemelvényekkel tehetjük változatossá állataink férőhelyét. Sok malac - főleg a kölykök - szeretik a kisebb alagutakat, csöveket is, és szívesen bujkálnak, kergetőznek bennük. Fából, erősebb műanyagból és kerámiából készült tárgyakból válogathatunk, de akár vastag kartonpapírból is készíthetünk megfelelőeket. Ha vemhes nőstény is van a csapatban, vigyázzunk arra, nehogy beszoruljon egy ilyen játékba, vagy egy másik, éppen ugyanoda beszaladó állat nyomja meg véletlenül. Ha kétségünk van, inkább vegyük ki a bujkálókat.

Szimpatikus megoldásnak tűnik a házikó is, mert az állatok szeretnek elbújni bennük. A frissen vásárolt kölyöknek mégsem érdemes házat betenni, mert feltehetően egész idejét abban fogja tölteni, és sokkal nehezebben szokja meg helyét és a család mozgását is. Amint kissé megszelídült, vehetünk neki búvóhelyet. A ház akkora legyen, hogy abban egy kifejlett tengerimalac is kényelmesen meg tudjon fordulni. Ha több állat van egy helyen, mindegyiket lássuk el kuckóval. Gondoljunk arra is, hogy egy ellő nősténynek könnyen problémái adódhatnak egy házikóban: nincs elég helye mozogni, nem biztos, hogy el tudja látni az újszülötteket, és ellenőrizni sem tudjuk, minden rendben van-e. 
Ha házikót vagy más búvóhelyet veszünk, vízszintes tetejűt válasszunk, hogy kedvencünk felmászhasson rá. Így további helyet és mozgáslehetőséget nyerünk. Ha túl magas lenne, építsünk rámpát a házikóra. Lehet, hogy malacunkat az első alkalommal, pl. egy falatkával kell rávenni, hogy felmásszon, de később aztán biztosan használni fogja új "kilátóját".

Népszerű a függőágy is. Eredetileg görényeknek tervezték, de a tengerimalacok is előszeretettel használják. Készen kapható, de pl. egy törülközőből házilag is egyszerűen készíthető: egy négyzetes darab sarkaira kössünk spárgát vagy láncot, és olyan magasságban rögzítsük, hogy állataink kényelmesen bele tudjanak mászni. Először finoman tegyük bele őket, hogy észrevegyék kellemes, új fekvőhelyüket. A kölykök nagyon hamar bele fognak szokni! A függőágyat rendszeresen mosni kell majd, anyagának kiválasztásánál gondoljunk erre is.

Szállítódoboz

Ha el kell vinni otthonról tengerimalacunkat (pl. állatorvoshoz készülünk), jó, ha megszokott dobozában utazhat. Ma már többféle műanyag szállítódoboz közül választhatunk, ezeket többnyire kutyák és macskák részére készítik. A legkisebb méretek éppen megfelelnek tengerimalac-szállításra. Olyat vegyünk, amelyik zárt, hogy állatainknak kellő biztonságérzetet adjon, ugyanakkor jól szellőzik. Léteznek műanyag-dobozok kisrágcsálók szállításra is, előnyük, hogy felül, nem pedig oldalt nyílnak. Vásárlás előtt azonban ellenőrizzük, hogy méretük megfelel-e egy kifejlett tengerimalacnak. Átmenetileg megfelel egy hullámpapír doboz is, ha az oldalaira szellőzőnyílásokat vágunk, és zárását megbízhatóan meg tudjuk oldani. A doboz aljára a bevált alomanyagból terítsünk, némi szénával és kevés zöldeleséggel, pl. sárgarépával tegyük komfortossá.